|
|
|
Örökre szemlélhessenek téged! 2009. november 1., vasárnap 20:00
 „Krisztus nem akart a haláltól menekülni, és minket sem tudott volna semmi mással jobban megmenteni, mint éppen halálával. Így tehát az ő halála mindenki élete lett” – Szent Ambrus püspök vigasztal minket e szavakkal testvére haláláról elmélkedve.
Az Egyház élő hittel tölti meg a halottak tiszteletének ősi cselekedetét, amelynek minden nép a maga módján tesz eleget. Az Egyház is kezdettől fogva imádkozik a megholtakért. A halottak napja mai formája a X. századra vezethető vissza: a cluny-i bencés szerzetesek már akkor ezen a napon emlékeztek meg az összes megholtról. Az Egyház az ünnepen bizalommal kéri a Mindenhatót: „add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”. Sok helyütt már mindenszentek ünnepének estéjén megemlékeznek a megholtakról, akikért e napon sokszor fohászkodunk: „Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik!”
|
|
|
Én vagyok az út, az igazság és az élet.
Jn 14,6-14
>>>
Keresés a Bibliában:
|
Eseménynaptár
|
A nap szentje
Szent Fülöp és Jakab apostolok
Mutasd meg nekünk az Atyát! – kérjük mi is Jézustól, mert bennünk van az Isten látás vágya. A világot, és benne kezed műveit szemlélve már sejtjük hatalmadat, Urunk. Tetteidet látva már érezzük közelségedet. Járj velünk az úton, Urunk, amely az Atyához vezet, és taníts minket az egyetlen igazságra, amely az örök életet jelenti!
|
|
Nyomtatóbarát
változat
